Kedves olvasók engedjétek meg, hogy először megosszam veletek a kisbirtokunk történetét. Az egész a '60-as években kezdődött. Nagypapám "Metzger János" szeretett volna a Balaton-felvidéken is szőlővel foglalkozni. Hosszas keresgélés után sikerült megvásárolnia jelenlegi birtokunkat a Káli-medencében, Szentbékkállán a Velétén. Korábbi tulajdonosa Szegletes János volt, aki a falu egyik ezermestere volt. Sok háznál még a mai napig díszelegnek kőből faragott vályúi, illetve kő eszközei. A birtokunkon is volt egy itatóvályú ami monogrammal és évszámmal vésett, sajnos 2008-ban eltulajdonították. Viszont a mai napig őrizzük a borászat egyik alapvető eszközét, a szőlőprést ami kétkezűleg faragott kőből. A présház mellett a belső udvar felől van egy 26 méter mély kút amit Szegleteséknek a helyi Kovács Lajos ásott robbantással. Szegletes János halála után családjától vásárolta meg a telket ősöm.

Nagypapám belekezdett a szőlő telepítésbe, csak a terület nyugati felében és az út mentén lettek meghagyva az idős gyümölcsfák(amik a mai napig is megvannak). Szilva pálinkáját azóta is emlegetik. Szerette a szőlőt és a gyümölcse adta élvezetet. Nagymamám elmondása szerint volt olyan év mikor a mandula fákról(15db) 20 zsáknyi mandula is összegyűlt, akkor még a falubeli asszonyoknak is szóltak, hogy jöjjenek mandulát kupálni(zöldhélyt leválasztani). Volt keserű mandula is, amit külön takarítottak be és a gyógyszertárak nagyon szívesen átvették tőlük további feldolgozásra. Későbbiekben már motorkerékpárral jártak a birtokra. Szerettek itt lenni, a szabadság, a nyugalom, a mindannapokból való kiszakadás volt ez a hely számukra amit nagymám azóta is emleget. Rengeteget dolgoztak a szőlőben, otthon is több hektáron gazdálkodtak. Sajnos az idő közbeszólt. A '90-es évek elején a család úgy döntött hogy kivágja a szőlőt. A terület sokáig gazdátlannak tűnt. A fák lassan kiöregedtek a terület évente egyszer kaszálva lett. 2011-ben került hozzám a birtok. El kellett gondolkodnom mit kezdjek vele. Szőlő? Nem igazán éreztem közel magamhoz ezt a növényt, most biztosan sokan morognak, hogy lehet ilyent mondani. Nem értek a borászathoz, mint ahogy a helyi Birkás Balázs(Káli biomandula) is mondta "a szőlőt leszüretelik és még semmi sincs kész azt még érlelni-kezelni kell, a borászat egy külön tudomány. A mandulát leszüreteljük és kész, szinte 2 évig is eltartható." Mivel mandula mindig is volt a telken és optimális körülmények között jól tárolható, erre esett a választás. Közben a présházat is elkezdtük felújítani. 2013-ban a tető teljes lebontásával és újra építésével, cserepezésével kezdtük. Majd következtek a nyílászárók. A nagyvázsonyi Stáhl Károly asztalosmester remek munkái díszelegnek nyílásainkban. Több bútor darabunkat is ővele restauráltattuk. 2014-ben elkezdtük az épületbejárata csapó eső mentesítését egy előtetővel/verandával. A belsejét is alakítottuk, a pajtából leválasztottunk egy részt kazánháznak és mivel a XXI.században élünk fürdőszoba is szükségeltetik. A régi omladozó vakolat is leverésre került majd újra vakolás, meszelés. A burkolatokat saját kezűleg raktam le. Közben 2015-ben a telek északi részén a mandulást is el telepítettük. 

Folytatás köv...